Nóta TV - Nótaszöveg

Zöld erdő mélyén, kis patak szélén párjával csendesen élt egy cigány.
Vén, öregember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már...
Hol van a hegedűm párom, tavasszal minden vidám.
A városba elmegyek máma, én az öreg cigány,
Egyszer még hagy muzsikáljak, szívemből úgy igazán,
szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány,
öreg cigány, a vén cigány.

És a vén ember eltipeg csendben,
hóna alatt a kopott hegedű
Alig bír állni, lábain járni,
szívében mégis ott él a derű.
Városba érve, fáradtan tér be egy csillogó,
fényes terem ajtaján,
Szíve megdobban, a vére fellobban,
középre tipeg be, az öreg cigány.

Nagyságos uraim kérem, nem tudom ismernek-e még,
Könyörgöm én sokat húztam, valaha réges-rég,
Egyszer még hagy muzsikáljak, szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány,
Öreg cigány, a vén cigány.

Csend lett egy percig, így szól az egyik,
jó uraim mulatunk, ma ugye!
Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót,
látni szeretném, repülni tud-e.
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért,
kinn van az ember, kész a hatás!
Jó öreg párja már halva találja,
beszól az anyó, Urak, jó mulatást!

Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány,
Erdőben alussza álmát, kis galamb sír a fán.
Öreg, vén anyóka sírját virággal díszíti már,
S galambbal sírva dalolja, hogy élt egyszer egy cigány,
Öreg cigány, a vén cigány.